Filozófiám
Fő hitvallásom, hogy ott ahol nincs szabályozott körülmények között zajló vadászat, ott nem tartható fönt hosszú távon a vadállomány. Csakis a vadászat az, amely lehetővé teszi, hogy adott területen a környezet eltartóképességének megfelelő számú vad éljen. A vadászok azok, akik óvják, védik a vadat a vadorzóktól, és minden évben tervszerűen, következetesen csak annyi vadat ejtenek el, amely tevékenységgel/munkával biztosítják a terület vadeltartató képességének hosszú távon történő fenntartását.
Hiszem, hogy nekünk vadászoknak kell ma tennünk azért, hogy széles körben elmondjuk a vadászati tevékenység lényegét. Megmutassuk minden kételkedőnek, hogy nem gyilkosok vagyunk, hanem mi vagyunk azok, akik nem csak szavakkal, de tettekkel, vadászataink által komoly összegekkel teszünk is azért, hogy unokáink is találkozzanak majd vaddal a jövőben és ha szenvedélyük úgy diktálja vadászni is tudjanak majd.
Ezt a filozófiát vallja az SCI és az OVIS Club is. Mindkét szervezet tagjain, programjain keresztül érkező bevételeiből, hatalmas összegeket költ vadvédelemre és a jövő nemzedékének oktatására.
Jól mutatja ezt a tevékenységet a 2003-ban elindított vadvédelmi program az SCI, a Shikar Club és a pakisztáni kormány részvételével, amelynek magam is részese lehettem. A program eredményeként, 30 év után újra engedélyezték az Astor-markhor vadászatát. Magam lehettem az első szerencsés vadász, aki ennek köszönhetően ejthette el e nemes vad első példányát.
A pakisztáni és a tadzsikisztáni vadászatok során, – különös tekintettel az olyan veszélyeztetett fajokra, mint az Ibexek és Markhorok,- minden esetben pénzügyi hozzájárulást adtam a helyi közösségnek. A World Wildlife Foundation (WWF), a pakisztáni vadászati hatóság jóváhagyásával, egy – egy plakátot is készítettek (arcképemmel), amelyeket minden faluban kitettek, hogy a falusiak ne vadásszák ezeket az értékes állatokat a húsukért. Sokkal jobban járnak, ha ezeket külföldi vadászok ejtik el és az abból származó bevételt visszaforgatják a falu – közösség javára.
A plakátszöveg a trófeás vadfajok védelmére, illetve elejtésükből a lakosságnak juttatott bevételre utal, és felhívja a figyelmet a különleges állatok védelmére.
A Hidvegi Béla Vadásztrófea Alapítványt 2013 – ban hozta létre, eredetileg annak érdekében, hogy segítse más vadászati szervezetek munkáját. Másik fő oka az ösztöndíjak kiírása volt, az egyetemek vadgazdálkodási szakán tanuló diákok részére. Végül – de nem utolsó sorban –az, hogy megvédje a múzeumi gyűjteményeket attól, hogy azok halála után szétessenek, és így a továbbiakban majd az Alapítvány gondozza ezt a páratlan örökséget. Azóta, hogy Afrikában és Ázsiában vadászott először, rájött, hogy mennyire fontos volt akkor és még inkább most, hogy mindent megtegyünk a vadvédelem területén. Már régóta igyekezett az SCI elnöket meggyőzni, hogy szorosabb kapcsolatot kell kialakítani más vadászati szervezetekkel, különösen a CIC-vel. A CIC nem olyan ismert szervezet az Egyesült Államokban, mint Európában, ám széles körű befolyással bír kormányzati szinten, az egész világon. Sajnos hosszú időn keresztül kudarcot vallott, mivel sokáig Norbert Ullmann volt az SCI európai regionális vezetője. Ő nem akarta, hogy bármi köze legyen az SCI – nek a CIC-hez. Hidvégi Béla végig fenntartotta és ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy annak a létező kevés vadász – szervezetnek, – még ha nem is értenek egyet a természetvédelem bizonyos feltételeiben – össze kell fogniuk, mivel az antik (a vadászat – ellenesek) viszont egyre erősebbek és többen lesznek. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne együtt dolgozzunk !” Végül Ullmann távozott, és sok munka után a két szervezet szorosabban működött együtt. Az egyik eredmény az volt, hogy megállapodtak abban, hogy logóik egymás mellett lesznek (és vannak) Béla új DVD- filmje borítóján és a film elején. Kb. 15 évébe telt, hogy ezt elérje. A filmek megtalálhatók a DVD – n, a weboldalon. Az egyik ezek közül gyerekeknek, a másik felnőtteknek szól. Az utóbbit Ivan Carter-től kapta, Béla mondta el a bevezető szöveget, lefordíttatta magyarra, és a narrátor – szöveget ismert magyar szereplők mondták alá. Bárki megszerezheti tőle ingyen, megnézheti a weboldalon, és terjesztheti a lehető legszélesebb körben. Megkapta az engedélyt mindkét film közzétételére. Jelentős pénzügyi hozzájárulást nyújtott Ivan Carter vadorzás – ellenes erőfeszítéseihez, és adományt adott a Grand Slam / Ovis Klubnak is, vadvédelmi célokra..
További erőfeszítései amelyekből látszik, hogy Béla mennyire komolyan gondolja a vad – védelmet, természetvédelemet:
Vadászatai során hasznos ajándékokat visz a helyieknek és az iskoláknak. Az utóbbi időben ezt tette Libériában, Dél Afrikában, Mozambikban és Beninben. Az Alapítvány 2019 – től különleges vad-védelmi akcióba kezdett, folytatta azt a munkát, amelyet egy évvel ezelőtt Ivan Carterrel és Mark Haldenevel kezdtek el a mozambiki Coutada 11 vadászati blokkban. Ez az egyedülálló koncepció a helyiek oktatása és munkába állítása, és így azok nemcsak a külső adományokra kell hogy várjanak, hanem maguk is sokat tehetnek jobb sorsukért.. Az ötlet az, hogy mindegyik falu kap legalább 10 méhkaptárt, hagyják, hogy a méhek elfoglalják a kaptárt, vigyázzanak rájuk, vegyenek ki maguknak annyi mézet, amennyit igényelnek, és a többit visszaadják az Alapítványnak. Az Alapítvány ezt értékesíti a piacon, és a befolyt pénzt az orvvadászat elleni küzdelemre fordítja. A régióban már 70 méhkaptár dolgozik …Az Alapítvány logoját minden egyes méhkaptárba beégették, és a kaptárakat a Zambezi Delta Safaris-ba (Mozambik) szállították.
Az Alapítvány alelnöke és egy operatőr szintén kiutazott Mozambikba, hogy lefilmezzék az orvvadászat elleni küzdelmet, valamint az elejtett állatok húsának szétosztását a helybéliek között, és az általunk indított speciális mézprojekt összes jellemzőjét és a falusiak reakcióit. Van egy öt részből álló film, amelyet itthoni vetítésre és környező országok részére készített az Alapítvány, vetítése már fut, eddig már 4 országban látták. Lesz egy külön 30 perces angol változat is, amely kizárólag az Alapítvány természetvédelmi erőfeszítéseire koncentrál. Remélhetőleg ez a film 2020 tavaszára elkészül, és reméli, hogy a média részéről a legszélesebb körű támogatást fogja élvezni. Remélhetőleg 2020 – ban is beszámolhatunk néhány jó hírről és eredményről a MÉH – projekttel kapcsolatban.